Kőből van. Most már hiába szeretnéd. Már nem meleg, már nem dobog hevesen, már nem lágy és puha. Kővé vált. Nem figyeltél rá, nem vállaltad fel, nem örültél hogy vadul dobog neked. Most már késő. Törj le egy darabot. Vidd haza. Melengesd, úgysem történik semmi. Egy dolgot tudsz, darabokra törni, porrá zúzni. De már nem… Tovább »

Hónapok óta sebes a lábam.  Körzeti orvos látta, azt mondta ha rosszabbodik, menjek bőrgyógyászhoz. Mentem. Volna, ha nem több hónapra kapok időpontot. Így nem maradt más választás, “maszek” azaz magánorvoshoz mentem. Többször, sokszor, sok pénzért. És jött a hideg tényszerű megállapítás tőle: lábgombám van. Borzasztó érzés volt. Nekem? Aki tisztaságmániás? Valami szörnyű volt. Nem, nem… Tovább »

Vannak napok, amikor kiüresedik a lelkem. Csak átfolyik minden , semmi nem ereszt gyökeret. Nem fog az átok, nem számít a szidás. A jó dolgok elraktározódnak mélyen. Vannak napok, amikor egy halvány mosoly csak a kincsem, nem ivódik belém a sok szépség körülöttem. Fáradt zöldek a fák, fáradt kék az ég. Csak telik a nap,… Tovább »

Moziba mentem este. Háborús nehéz filmre. De a történet nem erről szól. Még csak beültem, kukorica kóla a kezemben, mozizni így jó. Már hozzátartozik. Épp a legfelső kukoricákat tömtem magamba, amikor a filmreklámok mentek. Annabelle 2. A kukorica majdnem megakadt a torkomon. Ki az aki ilyen szörnyű rémisztő filmeket néz? Ki az, akinek hiányzik a… Tovább »

Jön szembe velem egy hölgy. Úgy 65 körülinek nézem. Haja lenőtt, barnára festett, a közepe csupa ősz. Nadrágja térde alatt harangoz. Lábán papucs, zokni. Gondolom nyugdíjas, jól ápoltnak mondanám, de mégis… Miért kell így kinéznünk ha nyugdíjasok leszünk? Vajon minden csak a pénzen múlik? Nem lesz pénzünk új ruhára, fodrászra, testünk öregszik, lábunknak csak a… Tovább »

Nézem a szemed. Tükre mély. Átláthatatlan. Ide-oda rebben, ahogy a gondolat jár a fejedben. Sokfelé jár. Rangsorol. Rendbe rak. Sorba rak. Nézem a szemed. Nem látom magam. Hol vagyok? Hol keressem magam? Vajon tényleg a lélek tükre? Mi lehet belül legbelül, ahol a lélek ül? Csak egy kósza gondolat vagyok. Egy test. Egy vágy. Egy… Tovább »

Gondolkodom mit tegyek, napok óta bizonytalan vagyok. Hívjam, ne hívjam? Örül? Vagy megbánt? Mi a helyes ilyenkor? Hol vagyok én a történetben? Hova lett a boldog napok magabiztossága? Miért öli meg a csend a vágyakat? Teljes bizonytalanságban telnek a napok, hagyom lecsendesedni. Hagynom kell pihenni a gondot. Neki kell hogy hiányozzak, neki kell hogy fájjon…. Tovább »

Kora reggel még álmos a város. Autó alig, csendben vezetek. Körforgalom, bemegy elém, fékezek, bámulom. Nem néz rám. Tudja hogy jövök, nincs több jármű sem közel, sem távol. Tudja, de nem néz rám. Picit szégyenli magát, én ezt úgy hívom bunkó. De nem szidunk, megbocsátunk neki. Körforgalom megint. A jelenet majdnem ismétlődik. Fékez, megáll, de… Tovább »

Megbántott. Elárult. Nem ír. Nem hív. A lelkem béna, kattog az agyam. Miért miért miért? Percenként jut eszembe, nem tudok másra gondolni. Nem ezt akartam. Nem akartam ezt. Még terveim voltak, vágyaim, álmok melyeket vele képzeltem el. Csak ennyi volt? Vissza sem néz? Bömböltetem a zenét, azt hiszem megnyugtat, közben cseppekben hullik lelkemből a könny…. Tovább »