Kalandoztam. Fejben írásban tán még lélekben is. Kalandoztam a randivonalon. Titokban örültem egy kis kalandnak, rendes asszonyként nem tehet ilyet az ember. No de titokban? Kíváncsi voltam, vajon egy ötvenes nőre ki kíváncsi. Regisztráltam, persze álnéven, ahogy az igazi újságírók is teszik. Megfogalmaztam egy frappáns bemutatkozást, mintha csak egy titkos szeretőre vágynék. Valahogy anyagot kellett… Tovább »

Mai napig nem tudom, mi a helyes, mit tegyek, mit kéne tennem, ha egy furcsa betegséggel küzdő embert látok. Legyen az egy ronda bőr, egy foltos arc, vagy akár kerekesszék. Nem tudom hogyan kéne viselkedni, zavarba jövök, sokszor inkább elkapom a tekintetem. Mi emberek kíváncsiak vagyunk. Van egy lány a városban, akit látásból ismerek. Megismerem… Tovább »

Nézem a tévét. Kicsit többet, mint máskor. Betegség miatt egész nap itthon heverek, így jut időm könyvekre, tévére, sőt még sorozatokra is rávetemedtem. Csak nézem az akciófilmek csodás hőseit, a sármos, okos nyomozókat, a hegyi doktor bátor és romantikus orvosát. Hiszen a tévé nem közvetít mást, csak romantikus főhősöket, kemény fiúkat, akiknek mindig a helyén… Tovább »

Éjszaka egy óra múlt. Már majdnem pontosan időzít. Kezd nagyon pontos lenni, szinte rémisztő, ahogy az óra mutatója világítja a számokat. 1.11 Nyakam nyirkos, melleim közt izzadságcseppek gördülnek. Kéjesen felnevetek, a legszebb részeim. Fejem kába, szinte gépiesen nyúlok a pohárért. Iszom, és megtörlöm a homlokom. Sarkig tárom az ablakot. Szakad az eső. Csendes őszi, jólesik… Tovább »

Kollégista voltam. 15 évesen kerültem a városba. Modern panelkollégium volt.  Ott úgy ment a szobatárs “választás”, hogy kaptad. Érkezési sorrendben. Aki legelsőként érkezett, a legjobb helyet választhatta az ablaknál. Aki legutolsóként, mint én, annak a mosdó melletti ágy jutott. Ez jutott eszembe, mikor kórházi ágyamat kaptam. Már telt ház volt, mégis a legjobb ágy jutott,… Tovább »

Műtét előtt mi minden zajlik bennem. Kusza gondolatok kergetik egymást, mint egy őrült, föl és le, egyik gondolat a másik után. A rémülettől a félelemtől a higgadt okos megfontolásig száguldanak a gondolataim. Egyik pillanatban félek az ismeretlentől a fájdalomtól a hogy-lesz-mi-lesz gondolatától, másik percben nyugtatom magam, bízva az orvosokban, bízva önmagamban bízva az angyalokban hogy… Tovább »

Vajon normális ez hogy a PIN kódok és jelszavak idejét éljük? Bizonyára többekkel előfordult már, nem csak velem, hogy egy vásárlásnál a pénztárba érkezéskor leblokkolt az agyam, és nem jutott eszembe a bankkártyám PIN kódja. Csatakosra izzadtam a fejem idegességemben, de akkor sem. Készpénz nem volt nálam elég, és csak néztem a futószalagon összepakolt cuccokat,… Tovább »

Te voltál már így, hogy vége a napnak, és egyedül vagy? Tested pihen, lelked üres, nem ért meg senki, csak az egyedüllét a tiéd. Melankolikus érzés. Magadban vagy. A munka, a teendők már nem kötnek le, elvégezted amit kellett. Tiéd az idő. Tiéd az érzés. Az egyedüllét. Vannak ugyan barátok, társak, körülötted zajlik az élet…. Tovább »

Álltatok már lerobbant kocsival az út szélén? Amikor görcsben a gyomrod, és az autók száznál is többel húznak el melletted. Kicsi vagy és tehetetlen. Ideges, feszült, nyugtalan. Jön a “mi lesz most” érzés, aztán pisilni kell, és minden olyan szörnyű. Pedig milyen szépen indult a reggel. Hoppá, kirándulás, megyünk rokonlátogatóba. Nézelődés a Balcsi parton, kávézás,… Tovább »

Várakozás a rendelőben. Kedves néni mellettem, összenézünk. Árad belőle a panasz. A rendszerre, az orvosokra, hogy miért kell ennyit várni, miért kell ennyiszer visszajönni, hogy nem tudták időben mi a baja, hogy ez nem jó, az nem jó. Már bánom hogy beszédbe elegyedtem vele. Nincs kedvem a magam baja mellett még a negatív energiákat magamra… Tovább »