Ma este ismét játsszák a Micsoda nő c. filmet. Most, és itt. És én a tévét bámulom, sokadszorra. Hogy miért? Talán mert én is, ahogy sok más nő, hinni akarunk a csodákban. Vagy egyszerűen azért, mert megunhatatlan a királylányos történet, mint a mesében. Mert mese ez is, felnőtteknek, aminek happy end a vége. Mert mese,… Tovább »

December 31. Mindjárt indul a buli a szilveszteri partik, nagy tivornyák, szép óév búcsúztatók. De vajon adunk e időt az óév utolsó perceiben az összegzésnek? Megállunk e egy percre végig gondolni mit kaptunk ettől az évtől, mit tettünk jól, rosszul, kit szerettünk, kit bántottunk? Már délután óta durrognak a petárdák, boldog boldogtalan inni készül, biztosan… Tovább »

Amíg gyerek voltam, természetes volt, hogy hittanra jártunk. Vasárnaponként Istentiszteletre, kívülről fújtuk a Bibliát, szerettük és élveztük a Tiszteletes Úr társaságát. Aztán felnőttem, elkerültem otthonról, és a templom is messze került tőlem. Az Úr akkor került elő, ha baj van, ha betegség, haláleset, ha elkeseredettség. Imára akkor kulcsoltam kezem, ha nagyon fájt valami. Ahogy öregszem,… Tovább »

Ha fáj valami, ha megbántottak, sokáig hordozom magamban. Megpróbálok nem gondolni rá, megpróbálok megbocsátani. Aztán van az a nap, amikor néhány alkoholtartalmú ital felhajtása után bődületesen laza leszek. Na akkor jönnek elő a fájdalmak és sérelmek. Akkor kerül elő a telefon, írom az e-mailt, sms-t, és tele van a szövegem durva szavakkal. Akkor – kimondom… Tovább »

Mondja a lányom tegnap, és tényleg. A disznóölés évszázados szokás, ahol a hús fölött, munka mellett összegyűlik a család. Pálinka kezdésnek, aztán munka,a hús közelsége, langyossága, különös hatása, nyálképzésre indító gondolatok. Mert mi lesz a húsból? Étek ami az asztalra kerül, a hús így megint csak családi fontosságú dolog. Az étel az élet, az étel… Tovább »

Csak rohanunk, semmire sincs időnk. Nincs adventi készülődés, csak egy rohanás, hogy minden férjen bele az időnkbe, hogy mindenhova érjünk oda. Munkahelyre, télapó ünnepélyre, énekpróbára, az esti tornára, és legyen vacsora, olvassuk el a híreket, készüljünk a másnapra. Csak rohanunk, már magunk sem tudjuk mi a cél. Vajon lépést tart velünk a lelkünk? Ezt a… Tovább »

Ülünk egy vidéki város termálfürdőjében, élvezzük a napsütést, a forró vizet, a víz fölötti párát. Hosszú percekig élvezem a csendet, majd férjemhez szólok. Beszélgessünk. Neked nincs semmi megbeszélnivalód velem így az ünnepek előtt? Válasz: hááát te vagy a témafelelős. Elgondolkodtam ezen. Nálatok ki a témafelelős? Mindig a nőknek kell kezdeményezni a párbeszédet? A nők dolga… Tovább »

Mert van az úgy, hogy az ember ismerkedik. Megismerkedik valakivel, randira megy, és máris variál. Variál, mert nő, mert másként gondolkodik. Honnan tudjuk hogy jó volt az első randi? Hogy jó volt neki is az együtt töltött éjszaka? Hogy akar -e többet? Akar -e még minket? Vajon tényleg felhív? Vagy csak ígéri? Millió kérdés, amit… Tovább »

Ülök a nyitott ajtó előtt a hivatalban. Bent komótosan pötyögtet a számítógépbe a hatóság embere. Az ügyfele némán vár, a dolog szépen lassan elintéződik, és végre sok sok hosszú várakozással töltött perc után én is sorra kerülök. Már bent vagyok a kis szobában, nagyot köszönök, bemutatkozok. A válasz egy orr alatti érthetetlen makogás. Leülök egy… Tovább »

Az éjszakai beszélgetések hajnalba nyúltak már.  Minden érdekelt, mindent tudni akartam róla. Mit szeret, mit utál, mit eszik, milyen az anyja. Szereti -e a zenét, miért hagyta el a barátnőjét, mit gondol a dilisekről, szóval minden. Minden tudni akartam, mindent megkérdeztem, órákig tudtunk a semmiről is beszélni. A vonzalom a kémia az éteren keresztül is… Tovább »