Még élünk, de már fenn van a nevünk a sírkövön. Vajon mit érez az ember, amikor elkészül a férje, felesége, párja sírköve, és ő is rajta szerepel már. Kint van a temetőben, de még él. Leélt valakivel sok hosszú évet, és mellé szeretne kerülni. A sírkőre felkerül a neve. Felkerül a születési évszám, és a… Tovább »

Ketrin már az első pillanatban végignézte tetőtől-talpig. Ő lesz a vezetője négy napon át, a kalandtúrán. Ketrin már előre aggódott, hogy is fogja bírni a terhelést, milyen lesz a társaság, össze tud-e majd barátkozni valakivel. Aztán az eligazításon elillant minden félelme. Az ősz hajú vezetőre bízták. Ervinnek hívták, bemutatkozott Ketrinnek, rámosolygott, és ő hálás volt… Tovább »

Érzelmi tartalék. Tetszik ez a megfogalmazás. Valahol olvastam, és elgondolkodtam rajta, vajon mi is ez, és én mit is értek rajta? Nos, ősz van, október vége, ma éppen esik az eső, szürke lepel az égen. A nyárnak, fénynek, napnak, melegnek vége. Lassan az évnek is. Az érzelmeink a fényekkel együtt kopnak. Most kell elővenni a … Tovább »

Hetek óta kényszerpályára kerültem, egy műtét miatt több hete betegállományban vagyok. Van időm gyógyulni, pihenni, kímélni magam a stressztől, de főként van időm átgondolni az emberi kapcsolataimat. Vajon hogyan is lennék fontos annak, akit nem érdekel, hogy mi van velem. Hogyan is hihetném azt, hogy gondolnak rám, ha nem hívnak fel, nem írnak SMS-t sem… Tovább »

Kalandoztam. Fejben írásban tán még lélekben is. Kalandoztam a randivonalon. Titokban örültem egy kis kalandnak, rendes asszonyként nem tehet ilyet az ember. No de titokban? Kíváncsi voltam, vajon egy ötvenes nőre ki kíváncsi. Regisztráltam, persze álnéven, ahogy az igazi újságírók is teszik. Megfogalmaztam egy frappáns bemutatkozást, mintha csak egy titkos szeretőre vágynék. Valahogy anyagot kellett… Tovább »

Kőből van. Most már hiába szeretnéd. Már nem meleg, már nem dobog hevesen, már nem lágy és puha. Kővé vált. Nem figyeltél rá, nem vállaltad fel, nem örültél hogy vadul dobog neked. Most már késő. Törj le egy darabot. Vidd haza. Melengesd, úgysem történik semmi. Egy dolgot tudsz, darabokra törni, porrá zúzni. De már nem… Tovább »

Nézem a szemed. Tükre mély. Átláthatatlan. Ide-oda rebben, ahogy a gondolat jár a fejedben. Sokfelé jár. Rangsorol. Rendbe rak. Sorba rak. Nézem a szemed. Nem látom magam. Hol vagyok? Hol keressem magam? Vajon tényleg a lélek tükre? Mi lehet belül legbelül, ahol a lélek ül? Csak egy kósza gondolat vagyok. Egy test. Egy vágy. Egy… Tovább »

Megbántott. Elárult. Nem ír. Nem hív. A lelkem béna, kattog az agyam. Miért miért miért? Percenként jut eszembe, nem tudok másra gondolni. Nem ezt akartam. Nem akartam ezt. Még terveim voltak, vágyaim, álmok melyeket vele képzeltem el. Csak ennyi volt? Vissza sem néz? Bömböltetem a zenét, azt hiszem megnyugtat, közben cseppekben hullik lelkemből a könny…. Tovább »