Vajon tudjuk azt, hogy mikortól vagyunk öregek? Számít -e manapság az az érzés, amit belül érzünk, amennyinek érezzük magunkat, annyi évesek vagyunk? Számít a papír, a születési évszám, meg vagyunk bélyegezve? Ha ötven akkor az az, és hiába érezzük magunkat virgonc negyvenesnek? És vajon az ötvenes már öregnek számít?
Mit gondol a tini, aki lát egy őszülő halántékot. Ez már öreg. Vagy attól fogva hogy néniznek vagy bácsiznak bennünket?
Talán az a hivatalos öregség amit a kormány mond? Amitől fogva már jár az “öregségi nyugdíj”? Hiszen az a neve is, öregségi nyugdíj. Akkor már 60 fölött tutira öregek vagyunk?
De kérdem én, amíg a hatvan éves lefutja a maratont, a húszéves meg álmatagon cammog, ki is az öreg? És ha pont egy ötvenes nőnek vannak még álmai vágyai, és kreativitása új dolgokra, akkor fiatalos? Lehet a harmincas céltalan, életunt, és kiégett, míg egy friss nyugdíjas fitt és teli élettel.
Hol kezdődik az öregkor? Mindenkinek máshol? Vagy nincs is erre általános szabály? Elég ha érezzük hogy öregek vagyunk, és akkor az már az? Ha már nehéz cipőt kötni, ha már húzzuk a szánkat egy esti programhoz, nehezen indulunk el egy moziba, és reggelente fáj a térdünk, akkor már öregek vagyunk? Vagy csak öregszünk?
Van akire azt mondják, sosem öregszik, van akire azt, hogy koravén. Akkor mégsincs általános szabály? Mindenki a saját szabályai szerint öregszik? Ahogy él, és amit tesz, aszerint érkezik hozzá az öregkor?
És vajon miért beszélünk úgy az öregségről, mint valami bűnről? Egy bűnről, amiben ártatlanok vagyunk. Nem tehetünk róla, sem ellene. Na jó, picit talán késleltethetjük. Átszabathatjuk az arcunkat, feltöltethetjük a ráncainkat. És akkor talán örök fiatalok maradunk? Vagy inkább sajnálatra méltó öregecskék?
Mi számít igazán? Csakis az érzés, a belülről fakadó belső energia, amitől frissek és fiatalosak maradunk. Ha nem hagyjuk el magunkat, és elménket, használjuk az agyunkat, mozgatjuk a tekervényeket, és dolgoztatjuk a testünket, akkor azt fogják mondani mások hogy még mindig fiatalok vagyunk?
És egyáltalán, számít, hogy mit mondanak mások? Vagy csakis a saját véleményünk fontos? Mit közvetít a média, mit ír az újság?
Egy idős nőt megtámadtak. Majd kiderül a hír: egy 52 éves nőt megtámadtak. Akkor tehát a média szerint az 52 éves már öreg?
De hisz 10 év is hátravan a nyugdíjig, akkor meg mégsem öreg?
Honnan számoljuk, honnan számítják? A kérdéseknek vége hossza nincs, de az életünknek mégiscsak van.
Mindenki maga dönti el, hol a határ, hol az a vonal, ami fölött már idősnek számít. Belülről érzi, és érti ki is az idős.
Te már annak számítasz?
Te mit gondolsz erről?
Én egyáltalán nem érzem magam öregnek, pedig már + s vagyok. Szép kapcsolatban élek, sexuális életem jó – aktív. Harmadik emeletre könnyen feljövök 10 kg súllyal, becásárlás után. Kerékpározom és hiú vagyok, járok fodrászhoz, kozmetikushoz. Érdekel a divat, igaz szélsőségek nélkül. Napi 8-10 km séta nem gond, ha kell aktívan dolgozom is. A kor egy szám, de fontos hozzá az egészség és legyen valaki, aki szeret őszintén, akinek fontos vagy.
Köszönöm jól vagyok úgy 72 évesen de azért akadnak már néha rosszabb napok !
Ez szuper. Sokáig legyen így.
Ebben a cikkben nem foglaltam állást, csak kérdéseket tettem föl, hogy vajon kinek mi a véleménye.
Köszönjük a jó tanácsokat, magam is így látom
én is remélem. 🙂
Attól függ,hogy honnan nézzük.Ha korban alulról akkor nagyon öreg, ha fentröl akkor szemtelenül fiatal !!! Viszonyitás kérdése az egész.
Az én barátnőm 51 éves de 100 fiatalabbért sem cserélném le … viszont az is igaz hogy csak 40-nek néz ki 🙂
Helló 69 éves vagyok,minden nap reggel 6 órakor kelek, és egész nap sok feladatok látok el, néha érzem hogy pihenni kellene, de nincs rá idő. Hétvégeken kutyakiképzést tartok, akkor sem heverészek. Remélem, hogy sokáig így lesz, legalább 105 évig 🙂
3 hónap választ el a 77. évemtől! De egy frászt! Nem vagyok öreg! Kislányként is fájtak a térdeim, ezzel élek azóta is. Nyílván szedtem még hozzá ezt-azt, de bocsika a lélek és szív nem öregszik!Csak az a fránya test! Igen a média szerint csak a celebek a fiatalok még 50 évesen is, majmot csinálva magukból. A fiatalok szerint meg mindenki öreg, aki nem az ő korosztályuk. Van egy rossz hírem! Aki fiatalon nem hal meg, mind megöregszik. Soha nem foglalkoztam a korommal. Vannak ennél fontosabb dolgok is. Csak most divat utálni az időseket! Ráadásul azt gondolják, aki idős az hülye is. Nem kedveskéim.Csak idős. Igen vannak demensek,de ez nem korfüggő! Láttam-látok én elég ok fiatal bunkót is! És persze, hogy van az idősek között is. De ahogy riportokban hallok-látok fiatalokat nyilatkozni- mit mondjak elkeserítő! Olyan buták, primitívek- sírni tudnék, hogy ez a jövő generáció? Az időseknek az t ajánlanám, ne botox, meg csoda kence, meg hasonló pénzkidobások helyett legyenek derűsek, mosolyogjanak sokat, -ez ingyen van, és nagyon sokat ér! Ne akarjanak 30 évvel fiatalabbnak látszani, a mosoly szépít, és többet ér mindennél. Tessék csak kipróbálni!
Ki mennyinek érzi magát sem igaz,mert a szellemi frissesség és a fizikai állapot soha vagy csak ritjka esetben egyenlö.Elég,egy banális hátrányosságot okozó sérülés és máris katasztrófálisak lehetnek a következményei.
Az emberek azelőtt tudomásul vették, hogy megöregszünk. Ez az élet rendje, nem lehet megváltoztatni. Az 52 éves nőt nyilván azért mondták öregnek, mert úgy nézett ki. Sokat számít az életvitel. Egy réteg rengeteget piál, dohányzik és kávézik. Anyu 52 évesen simán letagadhatott korából 10 évet, pedig nem használt semmi csodaszert. Pedig 5-ször szült, kettőt halva. Hármunkat fölnevelt, de egészséges, absztinens életvitellel, sok mozgással. Most 83 éves, nincs elhízva, pár apróságot leszámítva jó egészségnek örvend.
akinek ez a kor öregség, nem is fogja azt túlélni
ez biztos
Nem szeretem azokat az ujságírókat akik nem merik aláírni a cikkeiket. nem mered vállalni az álláspontodat?
Az öregség érzése nem köthető korhoz, nemhez, társadalmi helyzethez. Az öregedés külső jegyei arra utalnak, hogy a szervezetünk már a hanyatló ágában van és nem terhelhető olyan mértékben sem fizikailag, sem szellemileg mint fiatalabb korban.Ez mindenki számára természetesnek kellene lennie, azonban az idősebb korúak között is vannak, akik folyamatosan mind külsőleg, mind szellemi fittségüket tekintve felveszik a versenyt a fiatalokkal,tapasztalataikkal pótolva azt, amitől a koruk megfosztotta őket. A koravén fiatalok, olykor gyerekek élete sem tekinthető normálisnak, hiszen ők azok akiket gyerekként már olyan hatások érnek, amelyek feldolgozása közben “megöregszenek”. A jó szülők és a pedagógusok ezt megpróbálják megelőzni és olyan védelmet biztosítani a gyerek számára a családban, hogy a gyerekkorú gyerek maradhasson élete első szakaszában !
73 éves vagyok mégsem érzem magam öregnek.
Nagyjából mindegy, hogy ki mennyinek érzi magát, mennyire fitt, lefutja-e a maratont, vagy csak a játszótéren rohangál az unokája után, aki már többet élt, mint amit – az átlagéletkort figyelembe véve – vélhetően még élni fog, “öreg”.
Persze nem csak a “fiatal vs. öreg” lehetőség van, ettől sokkal találóbb megfogalmazás a “középkorú”, aki már nem fiatal, de még nem nyugdíjaskorú (időskorú). Mondhatja a Szex és New York c. sorozat után szabadon (akár igaz rá, akár nem), hogy az 50 a mai 30 … attól még 50 éves marad 🙂