Vagy inkább pénzről beszél és csak ugat. Így kereszteltem át a mondást, mikor a minap egy régi ismerőssel találkoztam. Megörültem neki, ő is nekem, leültünk egy kávéra, és elkezdődött a beszélgetés. Innentől minden a pénzről szólt. Most milyen állása van, és mi van mellette, itt tanácsadó, de ott is, itt is van pénze, meg amott is, meg a fiának is jó a pénze, meg a mellékes, meg ha emelkedik, és így tovább…. Csak ültem csendben, kissé megdöbbenve, és azon gondolkodtam hol van ebben az ember maga? Az eltelt húsz-harminc év alatt csak pénzt keresett, és gyűjtött. De elvált, nincs barátnője, a gyerekei távol vannak, vajon mit csinál az üres nagy nyaralójában, és az üres lakásában? Tényleg van akit ennyire boldoggá és függővé tesz a pénz? Tényleg van. Már csak arra tudtam gondolni, hogyan távozhatnék minél gyorsabban. Az már nem is számított, hogy meg sem kérdezte velem mi van. Na jó, azt megkérdezte férjnél vagyok -e? Lehet hogy valami kóbor numerára is tudott gondolni a pénz mellett? Azt is biztos csak a leghátsó agyféltekéjének peremén. Próbáltam kérdezgetni, hogy élsz, sportolsz -e, de tovább nem jutottam, mert belefolyt minden válaszba a pénz. Pocsékul nézett ki, pont mint akinek nincs gazdája, ezer éve nem divat ruhában spórol, nem hívott meg kávéra, az uriemberségnek még a látszatát is messziről elkerülte. Igaz, nem is számítottam rá, de ennél azért többre. Egy őszinte mosolyra, egy érdeklődő mondatra. De hiába. Pénz beszél kutya ugat.
Te mit gondolsz erről?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: