Ha fáj valami, ha megbántottak, sokáig hordozom magamban. Megpróbálok nem gondolni rá, megpróbálok megbocsátani. Aztán van az a nap, amikor néhány alkoholtartalmú ital felhajtása után bődületesen laza leszek. Na akkor jönnek elő a fájdalmak és sérelmek. Akkor kerül elő a telefon, írom az e-mailt, sms-t, és tele van a szövegem durva szavakkal. Akkor – kimondom – anyázok, és illetlenül elmondom a sérelmem. Lehet másképp is biztosan, belőlem így jön ki. Előkerülnek a szavak, amiket amúgy sosem mondok ki, de most kell. Előtör, és elégtételt szolgál számomra. Jólesik. Utána megkönnyebbülök. És inkább sajnálom már, mint szenvedek tőle. És többet nem gondolok arra a személyre, aki megbántott. Bika vagyok. Meghúztam a vonalat. Nem pazarolok többet még egy gondolatot sem olyan emberre aki nem érdemli. Ki kell mondani!
Te mit gondolsz erről?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: