1.0https://lelkicseppek.cafeblog.huLelkicseppekhttps://lelkicseppek.cafeblog.hu/author/lelkicseppekgmail-com/<p>Még élünk, de már fenn van a nevünk a sírkövön. Vajon mit érez az ember, amikor elkészül a férje, felesége, párja sírköve, és ő is rajta szerepel már. Kint van a temetőben, de még él. Leélt valakivel sok hosszú évet, és mellé szeretne kerülni. A sírkőre felkerül a neve. Felkerül a születési évszám, és a kötőjel. Felkerül a tól-ig, és csak várjuk, hogy az ig, meddig tart még. Mennyit élünk, még egy-két évet, vagy sokat? De már ott vár minket a hely, vár minket a temető. Valóságos lesz a halál közelsége. A dolgok már nem előre, hanem visszafelé mennek. Ez a végső visszaszámlálás. Vajon a visszaszámlálás akkor kezdődik, amikor felkerülünk a sírkőre? Innentől már nem lesz cél, nem lesz más, csak várni a halált? Ha valakinek fiatalon megy el a párja, nem is szokták felíratni a nevet a sírkőre, hiszen ki tudja lesz e még másik párja, ki tudja milyen sok év telik még el a halálig? Az egy más tészta, de aki már idős, az felkerül. Várólistás lesz, és várja, hogy mikor kerül a párja mellé, férj vagy feleség mellé. Vagy ha megkezdődik a visszaszámlálás, akkor ez a dolgok rendje? És az idő eljár, és nem is bánjuk ha odakerülünk? A halál gondolata már nem lesz ijesztő? Végül is az nem fáj, csak az oda vezető út az aggasztó. Könnyű lesz-e vagy nehéz? Egészségben vagy betegségben telik az idő addig? Vajon gondolunk e ilyenkor arra, hogy miként ér minket a halál? Éjjel álmunkban, milyen jó lenne, örökre szépen elaludni. Nagy kegy lehet, aki ezt kapja. És gondolunk e arra, hogy mit kellene még megtenni addig? Vagy belenyugszunk, hogy már megtettünk mindent? Egyszer csak felkerül az aranyozott betűk alá egy újabb évszám. De azt, mi már sohasem fogjuk látni.</p>richhttps://lelkicseppek.cafeblog.hu/files/2018/08/cemetery-2773827__480-150x150.jpg150150