1.0https://lelkicseppek.cafeblog.huLelkicseppekhttps://lelkicseppek.cafeblog.hu/author/lelkicseppekgmail-com/<p>Ülök a nyitott ajtó előtt a hivatalban. Bent komótosan pötyögtet a számítógépbe a hatóság embere. Az ügyfele némán vár, a dolog szépen lassan elintéződik, és végre sok sok hosszú várakozással töltött perc után én is sorra kerülök.</p> <p>Már bent vagyok a kis szobában, nagyot köszönök, bemutatkozok. A válasz egy orr alatti érthetetlen makogás. Leülök egy székre, bár nem kínálnak hellyel. Azért mégsem állhatok itt, hiszen le kell tenni a táskát, elő kell venni a papírokat. Aztán kezembe veszem az irányítást, mondom miért vagyok itt, és mit hoztam.</p> <p>Megint az orr alatti makogás, vagy lehet hogy még az sem? A hatóság embere elkezdi nézegetni a papírokat, hosszan bámulja őket. Én is bámulok. Fönt vagyunk az emeleten, jó magasan. Rácsos ablak. Körbenézek, vajon milyen titkokat őriznek itt, hogy be kell rácsozni. Vajon ki fog kötélhágcsón fölmászni mint a filmekben valami iratért? Riasztó is van, jó vastagon be van biztosítva a hivatal betörés ellen. Akkor itt fontos dolgokat őriznek. És a hatóság embere fontos ember.</p> <p>Bár csuklyás és feliratos melegítő felsője nem erre utal, mégis fontos ember, hiszen várakoztathatja kedvére a népet. Köszönnie sem kell, meg beszélni sem egyáltalán. Ő itt mint valami kiskirály uralja a terepet, s én mint valami szolga vagy alattvaló, csak ülhetek és várhatok csendben.</p> <p>Szakértelmét nem vonom kétségbe, no de a stílusát azt igen. Egy hatósági ember öltözzön tisztességesen, vagy már ez sem fontos? Hiszen mi fizetjük őket az adónkból. Nem telik a hivatali ruhára? Ej ej biztos másra kell az a pénz. Rácsra riasztóra ésatöbbi.  Az ember azt várná el, hogy legalább egy tisztességes inget fölvegyen. De az alá nem lehet elbújni, orr alatt makogni, akkor szemébe kell nézni a kuncsaftnak. Így meg nem kell semmit tenni, csak elbújni a magas nyak mögé.</p> <p>Na jó, ne legyen stílusa, elnézem neki, de intelligenciája sincs. Hiszen nem köszön. Nem néz rám. Vagy ezt vegyem úgy, hogy a most divatos zaklatás ellen nem akar véteni? Hát, ő aztán biztos nem fog a zaklatók körébe bekerülni. Hiszen még csak nem is néz rám, és nem is szól hozzám. Mondhatnánk, hogy teszi a dolgát, de nem mondjuk. Mélázva nézi a papírokat. Jó sokáig. Aztán nekiáll, bepötyögi az adatokat, kb. két perc alatt. A nézés azért tovább tartott.</p> <p>Aztán komótosan feláll, a papírokkal elviharzik a szomszéd irodába. Áááá csak vicceltem. Dehogy viharzik. Olyan lassan megy, mint egy lassított felvétel. A szememmel követem, jól megfontolja milyen tempóban lép. Vagy talán valami baja van? Biztos rossz a napja, elhagyta a nője (bár elképzelni sem tudom hogy nője van) bal lábbal kelt fel, vagy tudomisén. De az biztos, hogy nem mosolyog. Ugyan minek, hiszen ő a hatóság embere. Neki nem kell mosolyogni az ügyfélre. Ez nem bolt, ahol kiszolgálunk valakit. Ez egy komoly hatóság. Igaz, fizet az ügyfél a szolgáltatásért, na de az nem az ő pénze, az az állambácsié. Akkor meg le van tojva az ügyfél, mosolyogjon rá az állambácsi. Attól azért nem félek hogy állambácsi hatósági embere rosszul van fizetve. Lehet nem dúskál a jóban, de hogy a munkában nem fog megszakadni, abban biztos vagyok.</p> <p>Szóval átslattyog a szomszédba, másol egyet, visszajön, újra átmegy másolni, s közben nézem az órámat, már egy órája itt vagyok, mire végre megkapom azt az átkozott papírt. Most őszintén? Hat perc alatt elintéztem volna az egész ügyet. Mosollyal, köszönéssel együtt. </p> <p> </p>richhttps://lelkicseppek.cafeblog.hu/files/2017/11/images-150x150.jpg150150