1.0https://lelkicseppek.cafeblog.huLelkicseppekhttps://lelkicseppek.cafeblog.hu/author/lelkicseppekgmail-com/<p>Te voltál már így, hogy vége a napnak, és egyedül vagy? Tested pihen, lelked üres, nem ért meg senki, csak az egyedüllét a tiéd. Melankolikus érzés. Magadban vagy. A munka, a teendők már nem kötnek le, elvégezted amit kellett. Tiéd az idő. Tiéd az érzés. Az egyedüllét. Vannak ugyan barátok, társak, körülötted zajlik az élet. De ha eljön az este, a gondolataid magányába zárod magad. Belül csak te vagy. Egyedül. Marcangol a lét. Nincs helyed, nincs nyugtod, keresel valamit. Mi adhat nyugalmat? Csak a jótékony álom? A színes álmok elrepítenek, vágyaid, óhajaid bezárja a boldog álomlét. Szárnyalsz, és könnyű pille vagy. Vágyod az álmot, az éjszakát. Csak sokáig tartson, lepje el egész valód, lényed. Hogy ébredve új napra már ne fájjon. </p>richhttps://lelkicseppek.cafeblog.hu/files/2017/09/image-0-02-04-6d31814358d3ec2c7976cf002b6c85497367a0ca4e9b3bcf81f99577454f5e14-V-150x150.jpg150150