{"version":"1.0","provider_name":"","provider_url":"https:\/\/lelkicseppek.cafeblog.hu","author_name":"Lelkicseppek","author_url":"https:\/\/lelkicseppek.cafeblog.hu\/author\/lelkicseppekgmail-com\/","title":"Ap\u00e1m eml\u00e9k\u00e9re","html":"<p>\u00c9desap\u00e1mnak ma van a sz\u00fclet\u00e9snapja. Ma lenne 87 \u00e9ves, sajnos m\u00e1r 5 \u00e9ve nincs k\u00f6zt\u00fcnk. Nagyon hi\u00e1nyzik. Szinte m\u00e9g ma is naponta gondolok r\u00e1, sok\u00e1ig nem tudtam elengedni \u0151t. Az \u00e1gyamban \u0151riztem a kock\u00e1s ing\u00e9t, n\u00e9ha beleszagoltam, \u00e9s persze azonnal folytak a k\u00f6nnyeim. J\u00f3 volt s\u00edrdog\u00e1lni. F\u00e1jt, de j\u00f3lesett. Szor\u00edtotta a sz\u00edvemet az eml\u00e9kez\u00e9s, a hi\u00e1nya, a viccei. Az \u00e9n apuk\u00e1m nagyon vicces ember volt. Gy\u00e1rtotta a sz\u00f3vicceket, \u00e9s im\u00e1dtam, hogy saj\u00e1t mag\u00e1n is tudott nevetni. \u00d6regkor\u00e1ra is meg\u0151rz\u00f6tt valamit egykori s\u00e1rmj\u00e1b\u00f3l, nem volt tiszta \u0151sz a haja, \u00e9s a fekete szeme nagyon tudott mosolyogni. B\u00e1r m\u00e1r bizonytalanul j\u00e1rt, hi\u00fas\u00e1gb\u00f3l sosem haszn\u00e1lt botot.<\/p>\r\n<p>Gyerekkoromban tiszta apa-l\u00e1nya szerelemben voltunk. Mindig hozott nek\u00fcnk valamit. Narancsot szerzett, mikor m\u00e9g nem lehetett kapni, ken\u0151m\u00e1jast, ami n\u00e1lunk falun ismeretlen volt. A rossz eml\u00e9kek megkopnak, csak a j\u00f3kra eml\u00e9kez\u00fcnk. Szerettem hogy mindig csinos volt, tini koromban nagyon sz\u00e9pnek l\u00e1ttam \u0151t, b\u00fcszke voltam r\u00e1 rettenetesen. Azt\u00e1n ahogy feln\u0151ttem, ritkultak a tal\u00e1lkoz\u00e1sok, \u00e9s \u0151 n\u00e9lk\u00fclem \u00f6regedett meg.<\/p>\r\n<p>Att\u00f3l kezdve, hogy megsz\u00fcletett a kisl\u00e1nyom, m\u00e1r nem apa volt, hanem papa. \u00c9s ma is pap\u00e1nak h\u00edvom magamban. Az \u00e9n apuk\u00e1m a vil\u00e1gon a legjobban szeretett, \u00e9s ezt nem tudja senki p\u00f3tolni. Sem gyermek, sem f\u00e9rj, mert az m\u00e1s szeretet. Egy vil\u00e1g omlott \u00f6ssze bennem, mikor ezt felfogtam, hogy nincs m\u00e1r az az ember, akinek \u00e9n vagyok a legeslegfontosabb.<\/p>\r\n<p>Az \u00e9n apuk\u00e1m ma lenne 87 \u00e9ves, de m\u00e1r 5 \u00e9ve f\u00e1j a hi\u00e1nya. \u0150 tan\u00edtott vezetni, m\u00e1r 14 \u00e9vesen ismertem a technik\u00e1t. M\u00e9g az \u0151sid\u0151kben volt m\u00e1r Zsigulink, sokat utaztunk, \u00e9s vele sohasem f\u00e9ltem.<\/p>\r\n<p>82 \u00e9vesen, gyorsan ment el. K\u00fcszk\u00f6d\u00f6tt \u00e9vekig a sz\u00edv\u00e9vel, de nem vett\u00fck komolyan, azt\u00e1n az eml\u00e9kezete sem volt m\u00e1r az igazi. De mindig\u00a0 annyira \u00f6r\u00fclt mikor tal\u00e1lkoztunk. Im\u00e1dta az unok\u00e1it, sokat vitte \u0151ket teheraut\u00f3val. Szerette a csinos n\u0151ket. Tal\u00e1n neki akartam mindig megfelelni, mert \u00e9n is mindig csinos akarok lenni. Fiatalon csakis frissen vasalt ingben j\u00e1rt, hozz\u00e1 ill\u0151 nyakkend\u0151vel. Neki m\u00e1r akkor volt finom lila \u00e9s r\u00f3zsasz\u00edn\u0171 inge, mikor m\u00e1sok m\u00e9g nem hordt\u00e1k. Azt\u00e1n id\u0151sebb kor\u00e1ra m\u00e1r csak a kock\u00e1s flanel ingeiben j\u00e1rt, f\u00e1z\u00f3s lett. Sz\u00e9p \u00edr\u00e1sa volt, r\u00e9gen ut\u00e1noztam is \u0151t. \u00d6regen is \u00edrta napl\u00f3j\u00e1t, de akkor az esem\u00e9nyek m\u00e1r csak arra korl\u00e1toz\u00f3dtak, h\u00e1ny toj\u00e1s volt aznap, \u00e9s mikor j\u00f6n a kenyeres.<\/p>\r\n<p>Most vagyok h\u00e1l\u00e1s a sorsnak, hogy miel\u0151tt itt hagyott minket, csak p\u00e1r h\u00e9tig szenvedett. Hal\u00e1la el\u0151tt h\u00e1rom nappal j\u00e1rtam n\u00e1la, akkor m\u00e1r k\u00f3rh\u00e1zban volt, de rem\u00e9lem siker\u00fclt elk\u00f6sz\u00f6nn\u00f6m. S ma, az \u00e9gi motorkrossz p\u00e1ly\u00e1r\u00f3l n\u00e9z le r\u00e1m, mert szenved\u00e9lyesen szerette a motorokat. Versenyzett is fiatalon, s\u0151t m\u00e9g 60 f\u00f6l\u00f6tt is \u00f6sszet\u00f6rte mag\u00e1t egy kis motoros kaland kedv\u00e9\u00e9rt. A nagy feh\u00e9r porcel\u00e1n kutya otthon pihen a szekr\u00e9nyen, egyik verseny\u00e9nek nyerem\u00e9nye. M\u00e9g a m\u00faltkor elhat\u00e1roztam, hogy ha egyszer anyuk\u00e1m is itt hagy minket, ezt elhozom t\u0151le. \u00c9s elhozom a harmonik\u00e1j\u00e1t is, amit nyolc ujj\u00e1val b\u0171v\u00f6lt m\u00e1r a v\u00e9g\u00e9n, mert k\u00e9t ujj\u00e1t elvesz\u00edtette. Szerette a zen\u00e9t, ezt is \u00f6r\u00f6k\u00fcl hagyta nekem. M\u00e9g azon is gondolkodtam, hogy v\u00e9n fejemre meg k\u00e9ne tanulnom harmonik\u00e1n j\u00e1tszani...<\/p>\r\n<p>Apuk\u00e1mnak ma van a sz\u00fclet\u00e9snapja. Ma este, mint sokszor, mikor kir\u00e1ndul\u00e1saim sor\u00e1n templomban, k\u00e1poln\u00e1ban j\u00e1rok, meggy\u00fajtok \u00e9rte egy gyerty\u00e1t. Az \u00f6r\u00f6k gyermeki szeretet jegy\u00e9ben. \u00c1men.<\/p>","type":"rich"}