Az \u00e9jszakai besz\u00e9lget\u00e9sek hajnalba ny\u00faltak m\u00e1r.\u00a0 Minden \u00e9rdekelt, mindent tudni akartam r\u00f3la. Mit szeret, mit ut\u00e1l, mit eszik, milyen az anyja. Szereti -e a zen\u00e9t, mi\u00e9rt hagyta el a bar\u00e1tn\u0151j\u00e9t, mit gondol a dilisekr\u0151l, sz\u00f3val minden. Minden tudni akartam, mindent megk\u00e9rdeztem, \u00f3r\u00e1kig tudtunk a semmir\u0151l is besz\u00e9lni. A vonzalom a k\u00e9mia az \u00e9teren kereszt\u00fcl is \u00e1tment. Mindent megk\u00e9rdeztem. Csak azt nem ami legink\u00e1bb volt fontos. Vajon tetszem -e neki? Bej\u00f6v\u00f6k neki? Ilyen l\u00e1nyt akar? Engem akar? Elfogad olyannak amilyen vagyok? Vagy csak \u00e9pp az \u00e1gy\u00e1ba keres egy \u00e9jszak\u00e1s kalandot, egy kis kiruccan\u00e1st, egy kis alkalmi sz\u00f3rakoz\u00e1st. Mindent megk\u00e9rdeztem, csak ezt nem. Nem mertem. Nem akartam hallani semmit ami elt\u00e1ntor\u00edt a tal\u00e1lkoz\u00e1st\u00f3l. \u0150t akartam. Hogy j\u00f6jj\u00f6n, hogy v\u00e1rhassam. Hogy s\u00edr\u00e1sra tudjon percenk\u00e9nt g\u00f6rb\u00fclni a sz\u00e1m, mert mi lesz ha m\u00e9gsem j\u00f6n el? Mi lesz ha lemondja? Ha nem kellek neki? Ha nem vagyok el\u00e9g neki? Ha nem vagyok el\u00e9g j\u00f3? El\u00e9g okos. El\u00e9g sz\u00e9p. \u00c9s mi lesz ha mi lesz ha. Ez j\u00e1rt a fejemben, mik\u00f6zben alig b\u00edrtam dolgozni, enni, aludni. Csak rajta j\u00e1rt az eszem. M\u00e1r szinte f\u00e9ltem a p\u00e9ntekt\u0151l. M\u00e1skor mindig \u00fagy v\u00e1rom, v\u00e9ge a h\u00e9tnek, hurr\u00e1, alv\u00e1s d\u00f6gl\u00e9s sok\u00e1ig, pihen\u00e9s, filmez\u00e9s, extra h\u00e9tv\u00e9ge. Most f\u00e9ltem. Izgultam, agg\u00f3dtam, \u00e9s v\u00e1gytam. Kavarogtam bennem az \u00e9rz\u00e9sek, m\u00e1r azt sem tudtam mit akarok. \u00c9s az id\u0151 csak nem akart telni. Azt\u00e1n m\u00e9gis er\u0151t vett mag\u00e1n, \u00e9s eltelt. \u00c9s ott \u00e1llt el\u0151ttem. Busszal j\u00f6tt, nagy ker\u00fcl\u0151vel, \u00e1tsz\u00e1ll\u00e1ssal m\u00e1r k\u00e9s\u0151 este volt. De elj\u00f6tt. Hozz\u00e1m. \u00c9s igen, folytattuk az \u00e9jszakai besz\u00e9lget\u00e9seket, v\u00e1ltottuk meg a vil\u00e1got, cigif\u00fcsttel oldottuk a fesz\u00fclts\u00e9get. J\u00f3 volt, de mintha elfogyott volna a v\u00e1gy. A jelenben a teljes testi val\u00f3s\u00e1gban m\u00e1s volt mint az \u00e9teren kereszt\u00fcl. Minden m\u00e1s volt. Igazi \u00e9l\u0151 eleven, \u00e9s \u00e9n f\u00e9ltem. Nem is tudom, tal\u00e1n legink\u00e1bb att\u00f3l, hogy ebb\u0151l sem lesz semmi. Valahogy nem akart meg\u00e9rkezni a v\u00e1gy. Semlegesen visszapattantak az \u00e9rzelmeim, vagy \u00e9n nem adtam jeleket? Magam sem tudom. Azt\u00e1n m\u00e1r k\u00e9s\u0151 \u00e9jjel, egy cigi ut\u00e1n ment\u00fcnk felfel\u00e9 a l\u00e9pcs\u0151n. Becsukta m\u00f6g\u00f6ttem az ajt\u00f3t. Nekid\u00f6nt\u00f6tt a falnak. Cs\u00f3kolt. Er\u0151sen szor\u00edtott kicsit tal\u00e1n meg is ijedtem. A v\u00e1gy olyan er\u0151vel t\u00f6rt r\u00e1, hogy nem is hittem el, ez miattam van. \u00c9s nekem sz\u00f3l. Csak cs\u00f3kolt, \u00e9s egy sz\u00f3t sem sz\u00f3lt. Egym\u00e1snak est\u00fcnk, a test\u00fcnk kit\u00f6rt mint egy l\u00e1va, felt\u00f6rtek az elfojtott v\u00e1gyak, felt\u00f6rt bel\u0151l\u00fcnk minden ami h\u00f3napok \u00f3ta gy\u0171lt bel\u00fcl. A vad \u00e9rz\u00e9s, hogy ti\u00e9d a teste, meg\u0151rj\u00edtett. \u00dagy b\u00e1nt velem, mint egy Istenn\u0151vel. Tisztelettel, de m\u00e9gis durv\u00e1n. Szeretettel, de m\u00e9gis rongyk\u00e9nt. Minden porcik\u00e1mat ismerte, tenyere \u00fagy sz\u00e1ntotta h\u00e1tam, hogy sejtjeim belsej\u00e9ig izzott fel a v\u00e1gy. \u0150r\u00fcltem szerettem akkor Az \u00f6nk\u00edv\u00fcletbe kergetett sz\u00f3tlans\u00e1ga, \u00e9s \u00e9n nem tudtam semmit. Nem tudtam ki vagyok, nem akartam tudni m\u00e1r semmit. Csak belefeledkezni abba az \u0151r\u00fclt \u00e9rz\u00e9sbe ami \u00f6rv\u00e9nyk\u00e9nt szippantott mag\u00e1ba, \u00e9s egyre beljebb \u00e9s beljebb r\u00e1ntott. M\u00e1r leveg\u0151t sem kaptam, \u0151 m\u00e9g mindig ostromolt k\u0151kem\u00e9ny fark\u00e1val. F\u00e1jt, de nem b\u00e1ntam, csak m\u00e9g m\u00e9g \u00e9s m\u00e9g akartam \u0151t. Egybeolvadni, eggy\u00e9 v\u00e1lni, eg\u00e9szen a cs\u00facsig. \u00c9s tudni hogy kellek neki, \u00e9s j\u00f3 neki. Rongyk\u00e9nt dobott le, majd istenn\u0151k\u00e9nt r\u00e1ntott vissza. Nem is tudtam hol a hat\u00e1r, a k\u00e9j elvette eszemet. Lass\u00edtott, \u00e9s n\u00e9zte a szemem. Behunytam, \u00e9s \u00e1tadtam magam a k\u00e9j mindent elbor\u00edt\u00f3 k\u00f6d\u00e9nek. \u00dagy \u00e9lveztem el, hogy ny\u00e1lam kifolyt a sz\u00e1m sz\u00e9l\u00e9n, \u00e9s hom\u00e1lyos eml\u00e9kk\u00e9 v\u00e1lt az \u0151 kiel\u00e9g\u00fcl\u00e9se. De az \u00e9jszaka m\u00e9g nem \u00e9rt v\u00e9get....<\/p>\r\n
Eltelt az \u00e9j, eltelt a m\u00e1snap, szinte ki sem b\u00fajtunk az \u00e1gyb\u00f3l. A h\u00f3napok \u00f3ta tart\u00f3 v\u00e1gyakoz\u00e1s hol szel\u00edd odab\u00faj\u00e1ss\u00e1 v\u00e1lt, hol vad \u00f6lel\u00e9ss\u00e9 forr\u00f3sodott. Mindent megtettem. Az nem lehet hogy nem vagyok j\u00f3, az nem lehet hogy nem vagyok el\u00e9g. Testem egy izz\u00f3 l\u00e1va egy forrong\u00f3 mindent els\u00f6pr\u0151 \u00e9rz\u00e9ssel, amit k\u00e9jnek h\u00edvnak. Akartam \u0151t. \u00dajra \u00e9s \u00fajra, hol r\u00f6viden hol hosszan, de akartam. J\u00e1tszani akartam a test\u00e9vel, uralkodni rajta, uralni \u0151t. De \u0151 m\u00e1s volt. Tudta mit akar. Nem sz\u00f3lt, csak tette amit kell, \u00e9s \u00e9n f\u00e1j\u00f3n b\u00facs\u00faztam el m\u00e1snap t\u0151le.\u00a0<\/p>\r\n
Majd felh\u00edvlak, mondta \u0151, \u00e9s felsz\u00e1llt a buszra. A kezdeti \u00f6r\u00f6m egyre izzadtabb idegess\u00e9gbe ment \u00e1t. Mi\u00e9rt vagyok bizonytalan, hiszen p\u00e1r perce m\u00e9g cs\u00f3kolt. Mi\u00e9rt nem hiszem hogy kellek neki? Mi\u00e9rt mi\u00e9rt mi\u00e9rt? Mi\u00e9rt m\u00e1s, mi\u00e9rt nem tudom mit gondol, mindig csak a mi\u00e9rtek. \u00c9s mi\u00e9rt nem h\u00edvtam a nev\u00e9n? Mi\u00e9rt nem sz\u00f3l\u00edtottam sehogy. Csak besz\u00e9lt\u00fcnk, \u00e9s ki sem mondtuk egym\u00e1s nev\u00e9t. Csak \u00f6lelkezt\u00fcnk, szeretkezt\u00fcnk, a test\u00fcnket egym\u00e1snak adtuk, \u00e9s nem mondtuk ki a nev\u00fcnket. Mi\u00e9rt? Tal\u00e1n att\u00f3l f\u00e9lek az m\u00e1r egy nagy k\u00f6t\u0151d\u00e9s? Vagy az nagyon szem\u00e9lyes? Vagy mi\u00e9rt nem mertem? Csak udvarias mondatokban besz\u00e9l\u00fcnk, hi\u00e1ba adjuk egym\u00e1snak a test\u00fcnket, a lelk\u00fcnk m\u00e9g t\u00e1vol van. M\u00e9g nem az eny\u00e9m, \u00e9s \u00e9n nem vagyok az \u00f6v\u00e9. Csak az \u00e9jszaka a mi\u00e9nk, ahol a testek besz\u00e9lnek helyett\u00fcnk.\u00a0<\/p>\r\n
A n\u00e9v k\u00f6telez. Mondja a k\u00f6zmond\u00e1s. Kezdem kapisg\u00e1lni, ha m\u00e1s \u00e9rtelemben is. De a n\u00e9v k\u00f6telez. Arra hogy szeressem arra hogy szeressen. Am\u00edg nincs nev\u00fcnk, tal\u00e1n csak egy forr\u00f3 \u00e9rz\u00e9s voltunk a m\u00e1sik sz\u00e1m\u00e1ra. Am\u00edg nem kell n\u00e9ven nevezni, tal\u00e1n nincs is felel\u0151ss\u00e9g\u00fcnk vele szemben. Elb\u00fajhatunk, titkol\u00f3zhatunk, nem kell sz\u00ednt vallani. Nem adjuk ki magunkat, a test csak test, megk\u00edv\u00e1nja azt ami az \u00f6v\u00e9. De a l\u00e9lek bel\u00fcl van, \u00e9s a n\u00e9v k\u00f6telez.\u00a0<\/p>\r\n
Ha \u00fajra l\u00e1tom, nev\u00e9n fogom sz\u00f3l\u00edtani. T\u00f6bbsz\u00f6r, \u00e9s k\u00e9jesen fogom nev\u00e9n nevezni, minden bet\u0171t halkan \u00e9s lassan kiejtve. Ki\u00e9lvezve minden pillanat\u00e1t a nev\u00e9nek. Ahogy kimondom. Ahogy kiejtem. Ahogy bel\u0151lem \u00e1ramlik ki a neve. \u00c9s a n\u00e9v k\u00f6telez. Tudni fogom, hogy az eny\u00e9m lesz. Az \u0151 neve is.\u00a0<\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/lelkicseppek.cafeblog.hu\/files\/2017\/11\/szivek-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}