Igen. Vártam ezt a napot. Jólesett. Nő vagyok, szeretek nő lenni, és érzem az érdemeimet. Alkottam családot, rendeztem be otthont, neveltem gyermeket, csináltam karriert, blogom van és írok, főzök és mosok, nő vagyok, szeretek nő lenni.
Az első virág már munkakezdéskor megérkezett. Kora reggel virággal várt a kollégám, minő szép nap, minő jóérzés. Jóérzés, így egyben, mert igen, az. Jó érzés, hogy gondolnak rád, hogy felköszöntenek, hogy nő lehetsz.
Később érkezett még több virág, főnöktől, kollégától, jöttek facebookos üzenetek, s még ha nem is személyes, mégis nagyon kellemes érzés.
Szépek a virágos képek, szépek a szép szavak, szépek a férfiak, akik gondolnak a nőkre ezen a napon. Igen, szépek. Mert lelkük van, érezni akarják a nő lelkét, érzik, hogy ezt illik, ez sármos, ez férfias, egy nőt köszönteni nőnapon.
Boldogság tölt el, hogy a kolléga siet a nap végén, mert felesége, két kislánya van, három virágot akar vinni. Lám, milyen büszke az ő “nőire”. Én pedig büszke vagyok rá, hogy igazán férfiként éli meg a nőnapot.
Legyen mindig nőnap, ne legyen szomorú, szürke hétköznap. Olyan jólesik a virág. Olyan jólesik az elismerés. Olyan jólesik nőnek lenni ezen a napon is. Köszönjük nektek férfiak, hogy igazán nők lehettünk a nőnapon. És ha ma már nem is olyan “üzemi” az ünnep, mégis boldoggá tesz miket most is mindig, örökké, egy szál virág, egy szál gondolat, mely nekünk szól. Nőknek.
Te mit gondolsz erről?
Kommentek