Vagy inkább pénzről beszél és csak ugat. Így kereszteltem át a mondást, mikor a minap egy régi ismerőssel találkoztam. Megörültem neki, ő is nekem, leültünk egy kávéra, és elkezdődött a beszélgetés. Innentől minden a pénzről szólt. Most milyen állása van, és mi van mellette, itt tanácsadó, de ott is, itt is van pénze, meg amott is, meg a fiának is jó a pénze, meg a mellékes, meg ha emelkedik, és így tovább…. Csak ültem csendben, kissé megdöbbenve, és azon gondolkodtam hol van ebben az ember maga? Az eltelt húsz-harminc év alatt csak pénzt keresett, és gyűjtött. De elvált, nincs barátnője, a gyerekei távol vannak, vajon mit csinál az üres nagy nyaralójában, és az üres lakásában? Tényleg van akit ennyire boldoggá és függővé tesz a pénz? Tényleg van. Már csak arra tudtam gondolni, hogyan távozhatnék minél gyorsabban. Az már nem is számított, hogy meg sem kérdezte velem mi van. Na jó, azt megkérdezte férjnél vagyok -e? Lehet hogy valami kóbor numerára is tudott gondolni a pénz mellett? Azt is biztos csak a leghátsó agyféltekéjének peremén. Próbáltam kérdezgetni, hogy élsz, sportolsz -e, de tovább nem jutottam, mert belefolyt minden válaszba a pénz. Pocsékul nézett ki, pont mint akinek nincs gazdája, ezer éve nem divat ruhában spórol, nem hívott meg kávéra, az uriemberségnek még a látszatát is messziről elkerülte. Igaz, nem is számítottam rá, de ennél azért többre. Egy őszinte mosolyra, egy érdeklődő mondatra. De hiába. Pénz beszél kutya ugat.
Te mit gondolsz erről?