Csak olvasgatok

Napok óta töröm a fejem, miért nem jön az ihlet, miért nem tudok írni semmit. Ezt a blogot is azért nyitottam, mert folyton nyüzsögtek a gondolatok a fejemben, mint a hangyák. Ezer és ezer dologról jutott eszembe valami írnivaló. Bölcs és bölcstelen gondolatok, vélemények, érzések, megannyi téma. Most meg egy új év új hónapjának kezdetén csak olvasgatok, nézelődök, szemlélődök, és nem írok. Olvasok. Regényt, könyvet, újságot, verset, blogokat, talán csak anyagot gyűjtök a fejemben. Vagy érlelem a magvasabb gondolatokat? Lehet, idő kell ahhoz is, hogy én magamnak megérjek. Talán a test gyors tempójához most próbálja az agyam a belsőm a lelkem utolérni magát. Késésben vagyok belül, de kivárom. Ahogy a nagy embereknek, íróknak, költőknek jött mindig a múzsa, így a kisembereknek, egyszerű háziasszonyoknak, blog íróknak, csöndes kis asszonyoknak, szintén eljön majd a múzsa. Véleményük lesz újra, és meg is akarják írni, mondani, hogy bárki hallhassa. Most a csönd ideje van, melankolikus egyszerű napok ideje.  Van időm verset olvasni, elmélyedni benne, régen hogy szerettem őket. Középiskolás lázadó tinikorszakomban imádtam a verseket. Még hol volt akkor a net és a mobil, csak a versek voltak, ahol a mély érzelmeket megélhettem. Annyira át tudtam érezni az ízét annyira vágytam a nagy életre, a nagy szerelemre, a nagy történésekre. Tudtam hogy majd eljön, és csak vártam, sok sok reménnyel. Így visszagondolva minden megvolt, sok boldog és boldogtalan érzés, mélységek és magaslatok, tán már a költőket is értem. De az évek során a versek olvasása kimaradt, és idő híján a hozzá kapcsolható érzések is. Most újra ideje van. Ideje csöndnek, versnek, szép zenének. Lélektöltögető új év eleje. Talán nem is lehetne jobb. 

Te mit gondolsz erről?