Túlbonyolított kezdetek

Mert van az úgy, hogy az ember ismerkedik. Megismerkedik valakivel, randira megy, és máris variál. Variál, mert nő, mert másként gondolkodik. Honnan tudjuk hogy jó volt az első randi? Hogy jó volt neki is az együtt töltött éjszaka? Hogy akar -e többet? Akar -e még minket? Vajon tényleg felhív? Vagy csak ígéri? Millió kérdés, amit mi nők ezerszer megrágunk. Mi több, minden kérdésünket meg is válaszoljuk. Mert biztos nem volt jó, azért nem jelentkezik. Mert csak kalandot keresett, azért nem ír. Mert nem volt jó szagom, mert hájas a hasam, mert narancsbőröm van, eláll a fülem, és még számos dolog amit gondolunk, ha nem kapunk azonnal visszajelzést. Legalábbis olyat, ami a szánk íze szerint való. Túlbonyolítjuk. Nem tudunk várni, türelmetlenek vagyunk, bizonytalanok, félünk. Azt nem is tudjuk mitől, hiszen nem jelenthet olyan sokat egy első randi, de mégis. Akarjuk a visszajelzést, akarjuk a dicséretet, akarjuk az azonnalt. Akarjuk most és folyton és mindig, hogy minket nőket istenítsenek. Királylányok akarunk lenni, ahol uralkodhatunk, ahol mi vagyunk a legszebbek, és ő ennek méltó módon hangot is ad. Pedig jelzik, eljönnek a randira, eltöltik velünk az éjszakát, ugyanolyan izgatottságot éreznek másnap, és harmadnap, csak türelmesebbek. Tartásuk van és nem adják ki magukat. Várnak, és fontolgatnak. Ahogy az igazi férfinak tennie kell. De hisz mit is akarunk? Igazi férfit. Miért akarjuk mégis rögtön a válaszokat a fel sem tett kérdésekre, miért válaszoljuk meg az általunk feltett kérdéseket, miért nem tudunk várni. Várni amíg eljön az ideje, eljön az alkalom, és várni addig hogy az érzések pont összeérjenek. Csak türelem kellene, némi empátia, és némi önbizalom. Nekünk, nőknek, magunk felé. Hisz azért hívnak és azért jönnek, mert minket választottak. Nem a csinos szomszédot, nem a hercig barátnőt, és nem a nagymellű szőkét. Minket hívtak, hozzánk jöttek, csak el kell hinnünk. Hinnünk kell magunkban, hogy tudjuk mit érünk, hogy tudjuk, érünk valamit, és tudjuk, hogy ismét hívni fog. Nem kell más, csak türelem, és önbizalom. Gyerünk lányok, szerezzük meg, hogy a világ holnap is rózsaszín maradjon nekünk. 

Te mit gondolsz erről?