Aki eléri azt a bizonyos hülye néven nevezett “változókor”-t tapasztalhatta éjszakai barátunkat a hőhullámot. Minden álomnak alvásnak vége, éjszaka többször is csatakosan ébredsz, verejtékezik a fejed, a nyakad, lever a víz, dobod a vizet, ver a víz, és még hívhatjuk százféle néven. A végeredmény ugyanaz. Nem alszol, szenvedsz, és utálod. Persze legyél reggel fitt, és pihent. Friss és dolgos, mintha mi sem történt volna. Nap mint nap. No persze az sem gáz, hogy az időjárási frontok úgy jönnek mostanában mint a gyorsvonat. Sűrűn egymásután, és ez sem szolgál a javadra. De te legyél türelmes a családdal, kedves a szomszéddal, hisz azért mert te nem pihented ki magad, másnak nem lehet rossz napja. És különben is, mi a fene ez a hülye név: változókor. Változik a fene, már megállapodik az ember, egyénisége van, stílusa van, szokásai vannak. Nem változik. Akkor változik amikor még fiatal, vagy amikor már olyan öreg hogy azt sem tudja kicsoda. De most, az ötvenes évei elején, amikor elvileg ereje teljében van? Mintha valami megbocsáthatatlan bűn lenne. Szinte kiközösít. Nem nem nem, ez nem változókor. Pusztán a női hormonok hancúrozása. Csak amíg fiatal korban ez megállíthatatlan étvágyat jelentett a szexhez, most undok malachájhoz, és éjszakai izzadáshoz vezet. Csak szeded fel a kilókat, kis husi körben a hasikánál, aztán még egy kicsi itt ott, és már alig eszel, de mint a kötelező tartozék ragad hozzád. Nem változol, nem öltözöl tininek, nem szülsz épp gyereket, talán inkább nagymama szerepre készülsz. Egy biztos, a változókor hülye elnevezés. Ha szerencséd van a férj társ partner sem változik, tehát az életed állandó. Elnézegetem a hozzám hasonló korú nőket, és Pataki Ágira gondolok, aki azt a nagy okosságot mondta, ennyi idősen vagy szép leszel, vagy jól érzed magad. Választhatsz. A kettő együtt csak keveseknek sikerül. Mert nincs kedvem minden finom falatot kihagyni, gondolván az alakomra, nincs kedvem minden nap bohóckodni a tornateremben a fiatal ruganyos testű nők között, és nincs kedvem minden leizzadt éjszaka után fodrászhoz rohanni. A leizzadt sminkről már nem is beszélve. Tehát nem biztos hogy szép akarok maradni, hisz erre sem időm, sem kedvem. Inkább csak jól érezném magam, amúgy szabadon, kellemesen. Már ha nem gyötörnének a hülye hullámok. De legalább nem társul hozzá fejfájás, nem kell tamponra betétre költeni. Simán mehet a buli óvszer nélkül, és nem, nem változol, tutira számíthatnak rád. Nem veszel fel új rossz szokásokat, mert már megvannak. Ugyanúgy iszod a kávét, mint tavaly, ugyanúgy szereted a töpörtyűt kenyérrel, és oké néha azért elmész futni. De nem változol, csak viseled nemes egyszerűséggel a változókor minden tartozékát. Mert nőiességünk akkor is sugárzik kifelé, és hősiesen takargatjuk pirosodó arcunkat, és tapasztalattal felvértezve álljuk a sarat. Dolgozunk, szeretünk, eszünk, alszunk. Ha néha nem is jól csináljuk, de nem változunk. Nők vagyunk. Most is. Mindig.
Te mit gondolsz erről?
Nekem a banyakor megnevezés is sértő a fülemnek, nem érzem magam sem banyának, sem banyakorban lévőnek. És bizony sokszor hallom ezt a kifejezést is.
Nekem nem volt olyan borzasztó ez a banyakor. Talán öröklődik ez is mint a többi egészségügyi probléma. A változó kor elnevezés az lehet, hogy ezzel megváltozik életünk és elkezd a testünk öregedni.
Nagyon jó megközelítés, hogy a változókor előnyeire is próbáljunk figyelni és ne csak a hátrányaitól szenvedjünk. Mint egy 60+-os azt mondhatom, később csak jobb lesz – csak semmi pánik, valóban Nők maradunk! 🙂