Érzelmi tartalék

Érzelmi tartalék. Tetszik ez a megfogalmazás. Valahol olvastam, és elgondolkodtam rajta, vajon mi is ez, és én mit is értek rajta? Nos, ősz van, október vége, ma éppen esik az eső, szürke lepel az égen. A nyárnak, fénynek, napnak, melegnek vége. Lassan az évnek is. Az érzelmeink a fényekkel együtt kopnak. Most kell elővenni a  tartalékokat, ami kitart még karácsonyig. Vissza kell gondolni a szép dolgokra. A harmatos hajnalra, a madárcsicsergésekre, a meleg esti levegőben a borozgatásokra, a barátokkal töltött szép estékre, a nyári sütögetésekre, kirándulásokra. Visszaidézni a tavasz nyíló virágait, a színek és fények minden pompáját, melegét, varázslatát. Minden boldog percet elő kell venni, ha a boltos ránk mosolygott, ha virágot kaptunk, ha felhívott egy barátunk, mindent. Kell hogy legyen érzelmi tartalék, ami kitart karácsonyig. Mert még egy hónap, amíg szomorú szürke idő lesz, amíg eső lesz, amíg korán sötétedik, és a halottainkra is most fogunk sűrűbben gondolni. A fájdalmainkra, veszteségeinkre, sérelmeinkre. De az érzelmi tartalékkal kibírjuk karácsonyig. Hiszen jönnek a csodálatos adventi hétvégék, amikor már készülni lehet az ünnepre, fényben úsznak majd a kirakatok, fénylenek a városok, fényleni fog a szívünk. Ajándékot választunk, ünnepi sütiket készítünk, ismét együtt lesz a család, öröm jön, és boldog várakozás. Csak addig bírjuk ki, csak még egy kicsit. Vegyük elő az érzelmi tartalékot. És fogadjuk meg azt, hogy karácsony után újra elkezdjük gyűjteni, és minden nap figyelünk, hogy mit raktározzunk el érzelmi tartalékként. Egy forró illatos teát, egy habos hideg sört, egy apró gyermeki mosolyt, egy meleg kézfogást. Figyeljünk, örüljünk, minden apróságnak, az élet kicsi apró cseprő dolgainak. Egy zöld mezőnek, egy képeslapnak, a kolléganőnk mosolyának. Tegyük el érzelmi tartaléknak. Jó lesz majd a nehéz, sivár és szomorú napokban. Melegíteni fog bennünket. Belülről. Ott, ahol a szívünk lakozik. És az érzelmi tartalékok.

Te mit gondolsz erről?