Mit kezdjünk a negatív kritikákkal?

Ha blogot ír az ember, számolnia kell a negatív kritikákkal. Mégis késszúrásként ér mindegyik, mégis fáj egy picit belül. Mert miért is ír blogot az ember? Biztos mindenki másért, én például azért, mert kicsi gyerek korom óta folyton írhatnékom van. Tele van a táskám fecnikkel, folyton mindent felírok, írok és írok.Feladatokat, ötleteket, mindent ami eszembe jut. A sok fecniből végül blog lett, mert úgy érzem egyszerűen szeretek írni. Nem azért csinálom, mert pénzt kapok érte, nem azért mert reklámozom magam, nem azért mert bármi hasznom van belőle. Csak azért, mert szeretem. A téma amiről írok, az utcán hever mondhatnám, de igazából belül hever bennem, és időnként kikívánkozik. Nem írok mindig, csak ha jön valami ihlet. Hiszen ez hobbi, szerelem, és nem foglalkozás. Nem kényszer, nem kötelező, egyszerűen csak akkor írok ha van valami érzés, amiről írni szeretnék. 

Most például arról, hogy milyen érzés az, amikor olvassák az írásaimat, és hozzászólnak, levelet írnak nekem. Általában jó érzés, általában kellemes érzés, általában megerősít abban, hogy az írás jó. Hiszen mindenkinek más az ízlése, véleménye, fazonja, formája, mindnyájan másmilyenek vagyunk, ettől érdekes a nagy közös élet. Ha konkrét dologról írok, bizony konkrét hozzászólások levelek is érkeznek. Nincs rossz szándékom, nincs bennem rosszindulat, ezzel szemben mégis kapok rosszindulatú, bántó megjegyzéseket. Persze név nélkül általában, és persze sokszor úgy, hogy el sem olvassák amit írok, csak átfutják. Sokszor rosszul értelmezik az írást, és sokszor szó szerint hülyeségeket írnak. De a blogolás ezzel is együtt jár. El kell fogadni mindent, a negatív érzéseket, megjegyzéseket, és kritikát is. Én azt gondolom a negatív kritika jó. Kell az ellenvélemény, kell a más vélemény, de főleg kell a felismerés, hogy boldog ember nem bánt egy másikat. Csakis az, akinek hiányérzete van, akinek valami nem sikerül, aki irigy, aki nem találja helyét a világban. A boldog és elégedett ember nem bánt, pusztán megjegyez valamit. Így mindig megköszönöm a negatívumokat is, mert az is öröm ha olvasnak, még ha nem is tetszik mindenkinek. Ugyan hol van olyan könyv, újság, bármilyen iromány, ami mindenkinek egyaránt tetszik. Az embert az teszi nagyobbá, ha felülemelkedik a negatív kritikákon, ha felül emelkedik a nehézségeken, a bántásokon. 

Hiszem, hogy sok ember szereti amit írok, hogy többen szeretik mint akik nem. A blog mint az ember életének egy kis szeletkéje, egy kis darabkája, féltett kincse, hiszen örömmel szépíti, védi, fejleszti. Van aki szappant gyárt, van aki horgol, van aki kertészkedik, bizonyára mindenkinek van olyan tevékenysége amit szeret és örömmel csinál. Én írok. És vállalom hogy az olvasók bántsanak is. Aki horgol és csak magának csinálja, aki ültet és gyomlál, nem kap negatív kritikát idegen emberektől. Én írok, és vállalom. Ez egy bevállalós műfaj. Sokat lehet tanulni belőle. Tanulni elfogadni, tanulni elviselni, tanulni felül emelkedni dolgokon,  és tanulni azt, hogy az öröm így is, még ezzel együtt is az enyém. Nem tántorít el semmiféle negatívum. Mert írni jó, és a vélemény szabad. 

Te mit gondolsz erről?