Ha már így alakult, hogy nem mehetek sehova egy darabig, megtanultam az édes semmittevést művészi szintre emelni. Mert ugyebár a napok úgy telnek, hogy 9 órakor ébredünk. Kávé, és még egy kis visszabújás a paplan alá. Közben kikémlelünk, látjuk hogy süt a nap, tehát az időjárás rendben van. Bekapcsoljuk a telefont, átfutjuk az e-maileket, netán még a facebook értesítéseket is, aztán átlapozzuk a tévé újságot. Majd egy óra múlva kikászálódunk az ágyból, megfürdünk, felöltözünk, kicsit rendbe szedjük a hajunkat. Smink ugyebár nem kell, hiszen nem megyünk sehova, nem lát minket senki. Még illatot is elfelejtek tenni néha. Pedig az a saját örömömre is szolgál.
Ha már tettre készek vagyunk, készítünk egy turmixot, divatos nevén smothie-t, mert ugyebár dolgos hétköznapok hajnalán erre nincs időnk. Ezzel bevackoljuk magunkat a fotelbe, és elkezdjük nézni a kedvenc sorozatunkat. (Az itthon töltött idő alatt kedvenc sorozatunk is lesz.) Kanada, lovasfarm, munka, és szerelmek. Érzelmek, és rózsaszín szirup. De valamire mégis jó. Elkezdtem utána nézni Kanadának. Milyen városok is vannak, milyen távolságra, hogy is járnak ott moziba boltba és dolgozni az emberek. Milyenek a lakók, mekkorák az autók, mekkorák a hegyek. Szóval ha ügyesek vagyunk, az internet segítségével okos dolgokat tanulhatunk, amik persze érdekesebbek a sorozatnál. Ha pletykára vágyunk, elolvashatjuk a szereplők életéről szóló cikkeket, ki kivel él, milyen filmben játszott, hol lakik, hány éves, stb. Ha szerencsénk van, neves és arra érdemes művészek életével is gyarapíthatjuk tudásunkat.
H vége a tévézésnek, fogjuk a kutyát, és óvatosan nem megerőltető módon elvisszük őt is és magunkat is sétálni. Kicsit süttetjük arcunkat a napon, még egy kis színt szerzünk magunknak az utolsó sugarakból. Feltöltjük a készleteinket, készülvén a hosszú télre. A napon ellustulunk, el is álmosoAdunk, és szundítunk egyet a késői ebéd előtt. Nem nagy dolgok, csak félórácskák, de a nagy édes semmittevés apró részletekből áll össze. Egy gyors ebéd, aztán “dolgozhatunk” kicsit. Írhatunk a blogunkba cikkeket, elolvashatjuk mások cikkeit, még olyanokat is, amire soha nem volt időnk. Sőt, még azokba is belepillantunk, amik nem is érdekelnek, és számunkra tök haszontalanok. Ki tudja, mi mikor mire lesz jó. Csak mert ráérünk, és VAN IDŐNK.
A délutáni sorozat alatt elábrándozunk a kedvesünkről, vagy a volt kedvesünkről, eszünkbe jutnak a testi vágyaink, ezeket félre tesszük estére. Kiélvezzük a látványt, egy klassz kockahas, egy menő szakáll nem tesz rosszat a szemünknek. Aztán olvasunk egy kicsit a a legújabb könyvünkből, majd előveszünk egy régi klasszikust. Elmélázunk az élet dolgairól, miközben megéhezünk, és konyhatudomány után kezdünk kutatni. Recepteket, étlapokat lehet nézegetni a neten, összeírjuk hova szeretnénk elmenni vacsorázni, ha már ismét aktívan dolgozunk. Átszámoljuk a pénzünket, megállapítjuk, hogy ugyan nem költünk, de nem is keresünk. Azt is megállapítjuk, hogy a pénz nem a legfontosabb dolog. Rájövünk, hogy az idő az, ami az érték. Mi döntjük el, írunk e levelet, igazi papírra, igazi borítékba csomagolva, hogy egy kedves barátunknak, vagy bárkinek, meglepetést és örömet szerezzünk. És igen, írunk, hiszen máskor erre sincs időnk.
Még anyánkat is felhívjuk, sűrűbben mint máskor, tartalékolva a szűkebb időkre. Aztán van időnk egy vacsorát összedobni, mire megérkezik a párunk. Van idő terített asztallal, pohár borral várni. Van időnk megkérdezni milyen napja volt, és békésen lustálkodva örülünk ha elmosogat. Nem kell tervezni a másnapot, nem kell reggelire valót vásárolni, ebédet csomagolni, nem kell átgondolnunk semmit, csak simán hagyjuk az agyunkat édesen és művészien semmit tenni.
Ha már unatkozunk, utána nézhetünk annak, hova utazzunk jövőre nyaralni, és megnézhetjük a későn kezdődő filmeket. Azokat, amik jók, és mindig nagyon későn kezdődnek, és még későbben van végük. Munkás napon, amikor ötkor kelünk, muszáj aludni 11 órakor. A tévében akkor kezdődik az élet. Remek filmek vannak éjjel, és bár álmosan, de nyugodtan élvezhetjük. Hiszen másnap folytatódik az édes semmittevés….
Ui: már nagyon várom, hogy vége legyen, és ismét járhassak dolgozni, kelhessek ötkor, kapkodva pakolhassam a reggelimet, munka után menjek vásárolni mikor tömeg van, este fáradtan érjek haza és álljak neki a stresszoldó vacsorának, nézzem a naptáramban a sok fontos elintéznivalót, úgy essek az ágyba, hogy holt fáradt vagyok. De boldog, hogy feladatom van, munkám van, és jó élni, ismét pörögni, ha kicsit lassabban is.
Te mit gondolsz erről?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: