Közepesen nagy város. Sportok városa. Rendkívül sok sportolási lehetőség adott. Még akkor is, vagy főleg akkor, ha már nem akarsz egy sportágban rendszeresen edzésre járni, van választék bőven. Jóga, torna, alakformáló, speedfitness, kettlebel, konditermek, zumba, hastánc, és még sorolhatnám. Számtalan lehetőség van, ha az ember mozogni szeretne. Általában képzett, sportnak elkötelezve, emberekhez okosan forduló edzők tartanak órákat. Sokszor szimpátia alapján döntünk hogy mit is mozogjunk, mert mindegyik jó, de az emberi hozzáállás is nagyon fontos. Magam is kipróbáltam jó néhány mozgásformát. Jártam aerobikra, zumbára, hastáncra, próbálkoztam a jógával, Minden jó volt, de soha, egyetlen helyen sem kaptam számlát. Megtartja a kedvelt edzőnő az óráját, 50-60 ember táncol, ugrál nála, de soha nem ad számlát, sem nyugtát. Vehetsz bérletet is, akkor kapsz egy darab papírt, ami bérlet, és nem számla. Igazából ha kisebb létszám van, vagy csak néhány ember az órán, még meg is értem. De azt, hogy nap mint nap órákat tartanak, többször is, és soha nem kapsz még egy nyugtát sem valahol nem tartom normálisnak. Hisz a mi pénzünket veszik el. Nem is azért mert szükségem van a nyugtára, hanem etikusnak gondolnám. Az lenne a normális, az lenne az igazi, ha mi órán részt vevők jeleznénk, és kérnénk? Szerintem az lenne az etikus, eleve ha fizetsz, ha odaadod a pénzed a szolgáltatásért, hogy kutya kötelességük lenne nyugtát adni. Külföldön soha nem tapasztaltam ilyet. Az utolsó két forintos tasakról is számlát adnak. Mert ott ez a normális. Mi miért vagyunk “nem normálisak”? Bizony sokszor tapasztaltam magamon azt az érzést, ami olyan emberekkel kapcsolatban érzek, aki magától értetődően adja a nyugtáját számláját ha pénzt adunk neki valamiért. Azt gondoltam olyankor akarva akaratlanul, hogy “hű de klassz becsületes ember”.És bizony azt érzem, azzal szemben aki nem ad nyugtát, hogy sumák, nem becsületes. Lehet bármilyen kedves ember, mégis marad bennem egy savanyú érzés, egy tudat alatti rossz gondolat. Miért? Miért nem ad? És miért suhanunk el fölötte szótlanul, miért nem szólunk? Annyit nem ér az egész, hogy cirkuszt csináljak, levelezzek a nav-val, vagy valami hatósággal. Idáig csak akkor ragadtatnám magam, ha amúgy nem lennék elégedett. De az vagyok. De akkor is, az jelenti a becsületet, az igazságot, az erkölcsi tartást ha megkapjuk ami jár nekünk. És igenis birkák vagyunk, hogy nem szólunk. Mert jóban vagyunk vele, majdhogynem barátnak tekintjük, nem akarunk égni, nem akarunk kellemetlen helyzetet okozni magunknak. De miért nekünk kellemetlen? Miért nem neki? Van véleményetek erről?
Te mit gondolsz erről?