Te voltál már így, hogy vége a napnak, és egyedül vagy? Tested pihen, lelked üres, nem ért meg senki, csak az egyedüllét a tiéd. Melankolikus érzés. Magadban vagy. A munka, a teendők már nem kötnek le, elvégezted amit kellett. Tiéd az idő. Tiéd az érzés. Az egyedüllét. Vannak ugyan barátok, társak, körülötted zajlik az élet. De ha eljön az este, a gondolataid magányába zárod magad. Belül csak te vagy. Egyedül. Marcangol a lét. Nincs helyed, nincs nyugtod, keresel valamit. Mi adhat nyugalmat? Csak a jótékony álom? A színes álmok elrepítenek, vágyaid, óhajaid bezárja a boldog álomlét. Szárnyalsz, és könnyű pille vagy. Vágyod az álmot, az éjszakát. Csak sokáig tartson, lepje el egész valód, lényed. Hogy ébredve új napra már ne fájjon.
Te mit gondolsz erről?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: