Várakozás a rendelőben. Kedves néni mellettem, összenézünk. Árad belőle a panasz. A rendszerre, az orvosokra, hogy miért kell ennyit várni, miért kell ennyiszer visszajönni, hogy nem tudták időben mi a baja, hogy ez nem jó, az nem jó. Már bánom hogy beszédbe elegyedtem vele. Nincs kedvem a magam baja mellett még a negatív energiákat magamra venni. Nincs kedvem hallgatni a panaszkodást, a mérges, sőt dühös megjegyzéseket. Gondolkodom mit is tehetnék, mert már a szó megállíthatatlanul folyik belőle. Aztán gyorsan megkérdezem: és mit tetszik csinálni ma délután?
A hölgy rám néz, arca máris megváltozik. Ó kedveském, teszem el a paradicsomot, nagy a család, elviszik, nagy a kert, szedem, befőzöm, aztán had vigyék ha jönnek. Tudja nekem van két gyermekem, unokák is vannak, bár a fiam rendetlen, a barátnője is csak hálni jár hozzá. De a lányom minden nap átjön, segít, rám néz, jólesik.
A hangulat mindjárt jobb lesz, lelkesen beszél a családjáról, a gyerekekről, a kertről. Máris minden szebb színben tündököl, és végre a saját öröme a szívét is megmelengeti. Behívják, még int, és mosolyog. Hát ennyi. A jót kell látni, a szépet, és a család, a szeretteink adják ezt a burkot, ezt a kellemes körítését az élet nevű dolognak. Lehet baj,a betegség, ha ott a család, akiért akivel érdemes tenni, élni, minden más. A szeretet bennünk van, a pozitív energia elnyomja a rossz dolgokat. Ha baj van, csak gondoljuk rögtön a jóra, és másként látjuk a bajt, mert holnap is felkel a nap, és holnap is nyílnak a virágok Itt, a szívünkben is.
Te mit gondolsz erről?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: