Kőből van. Most már hiába szeretnéd. Már nem meleg, már nem dobog hevesen, már nem lágy és puha. Kővé vált. Nem figyeltél rá, nem vállaltad fel, nem örültél hogy vadul dobog neked. Most már késő. Törj le egy darabot. Vidd haza. Melengesd, úgysem történik semmi. Egy dolgot tudsz, darabokra törni, porrá zúzni. De már nem fáj, érzéketlen, kőből van. Minden kicsi darabja. Talán ha sokáig vársz, talán ha kitartasz, talán ha nem hagyod mégsem… talán akkor… jó sokára.. talán meg tudod picit melengetni. Talán.
Te mit gondolsz erről?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: