Vannak napok, amikor kiüresedik a lelkem. Csak átfolyik minden , semmi nem ereszt gyökeret. Nem fog az átok, nem számít a szidás. A jó dolgok elraktározódnak mélyen. Vannak napok, amikor egy halvány mosoly csak a kincsem, nem ivódik belém a sok szépség körülöttem. Fáradt zöldek a fák, fáradt kék az ég. Csak telik a nap, s mint egy fátyol eltakarja az életet előlem. Vannak napok, ilyenkor pihenni kell. Nem gondolkodni. Nem fájni. Nem akarni. Csak úgy lenni. Ahogy pihen a test, pihenni kell a léleknek is. Frissülni és holnap befogad mindent. Életre kel a világ, életre kelnek a színek. Lesznek hangok, illatok. Ma csöndben pihentetem a lelkem. Ma erre kell időt nyernem.
Te mit gondolsz erről?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: