Kora reggel még álmos a város. Autó alig, csendben vezetek. Körforgalom, bemegy elém, fékezek, bámulom. Nem néz rám. Tudja hogy jövök, nincs több jármű sem közel, sem távol. Tudja, de nem néz rám. Picit szégyenli magát, én ezt úgy hívom bunkó. De nem szidunk, megbocsátunk neki. Körforgalom megint. A jelenet majdnem ismétlődik. Fékez, megáll, de nem néz rám. Tudja hogy jövök, tudja hogy nekem is fékeznem kellett, mert majdnem… de nem néz rám. Ő talán nem is szégyenli magát. Én csak nézek rá. Elnéz mellettem. Sehol egy mosoly, sehol egy bocsánatkérés, sehol semmi emberi érzés. És még csak most kezdődik a nap.
Te mit gondolsz erről?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: